2007. július 17, kedd, 5:00

Utolsó éjszaka Londonban

Ugrás a kommentekhez

A parlament a Temze felől nézveIlletve Lutonban. Illetve valahol Lutonon kívül egy repülőtér induló oldalának halljában, ahol sikerült egy konnektort találjak. Maradt összesen 10 Penny-m, ennyi is csak azért, mert ma találtam a földön heverve mindenfelé összesen 56-ot.

Eső LondonbanOtt tartottam, hogy nem akarom írással tölteni az időt, úgyhogy most visszaugrok még egy nappal. Mikor elhagytam a Caffé Nero-t, elkezdett cseperegni az eső. Azután, amikor már majdnem a Westminister apátsághoz értem, elkezdett szakadni. Ezúttal ez nem lehangolt, inkább feldobott. London eső nélkül? Baromság! Jól vizsgázott a cipőm, kabátom és a táskám is, nem lettem vizes sem én, sem a dolgaim, de azért aggódtam annyira a laptop és a fényképezőgép miatt, hogy behúzódtam a legközelebbi fedél alá. Ahogy jött, el is ment a felhőszakadás, még a nap is kisütött.

Átmentem a Westminister hídon, és ahogy szoktam, balra fordultam, végigsétáltam a London Eye mellett. Ezúttal viszont nem álltam meg a Golden Jubilee hidaknál (azért hidak, mert a meglévő vasúti híd mindkét oldalára hozzácsatoltak egy-egy gyaloghidat), illetve csak annyira, amíg megnéztem egy könyv-vásárt. Régi metszetek közt lapozgattam épp, amik Budáról meg aA könyv-vásár visegrádi várról készültek, erre odatolakodik mellém egy nő – vagyis inkább odébb lök (Szorrri!) és magában motyog magyarul, hogy milyen érdekes… Ahhoz, hogy gyökér magyarok lökdössenek, igazán nem kellett volna eljöjjek Londonig. Egész nap mást sem hallottam amúgy, mint magyar beszédet mindenfelől. Persze ez nem zavarna, kedvenc nyelvem a magyar, sőt az egyetlen nyelv, amit beszélek is rendesen (na jó, néha töröm egy kicsit), de hagyjanak békén az igénytelenségükkel, a bunkó stílusukkal, tolakodásukkal! Legalább itt!A Jubilee sétaútvonal

A török forgatag

A török forgatag

Dinnyét árultak kiporciózva

Úgy döntöttem tehát, hogy tovább megyek a Jubilee sétaútvonalon. Egyszerre nagy nyüzsgés támadt, egy nő énekelt Húst sütöttek, és egyéb finomságokatvalami nagy színpadon, tömeg, török zászlók és hangzavar és remek illatok a levegőben és már meg is bántam, hogy a City Hall-ban (a London Eye- mellet, ahol az Akvárium is van) bementem a McDonald’s-ba és ettem egy dupla sajtburgert. Húst sütöttek mindenfelé, meg dinnyét árultak kiporciózva, meg egyéb finomságokat. Sikerült ellenálljak és nem költöttem pénzt, de nem volt egyszerű. A túloldalt feltűnt a Szent Pál Székesegyház körülötte építő-daruk tömkelege, úgy látszik a környéken nagy fejlesztésekbe fogtak. Rengeteg a csúnya épület amúgy ezen a területen a Temze partján. Nem nyűgözött le.A Szent Pál Katedrális éa a daruk tömkelege

Nem reméltem, de fél 5 körül még nyitva volt a Tate Modern, úgyhogy be is mentem. Egy régi, 1947 és ’63 között épült erőműből lett kialakítva az épület 2000-ben és szerintem a maximumot hozták ki belőle, legalábbis nekem tetszenek a megoldások benne. Egy kiállítást sikerült (nagyjából) végignézzek, a Global Cities címűt. Igazán remek volt, és annyi érdekes információ özönlött rám egyszerre, hogy csak kapkodtam a fejem.Tate Modern

Tate Modern

Tate Modern

Tate Modern

Maradtam volna még szívesen, de 6-kor könyörtelenül kitereltek mindenkit.

Rögtön az épület mellett ível át a folyón a Millenium Bridge, ami egy gyaloghíd és A Millenium Bridge és a Szent Pál Székesegyházarról híres, hogy amikor az ezredfordulón átadták, azonnal le is kellett zárni és átépíteni, mert ahogy fújt egy kis szél rögtön elkezdett hullámozni és imbolyogni, alig lehetett megállni rajta. Most már viszont minden oké, simán átsétáltam és a Szent Pál Székesegyháznál lyukadtam ki, de én inkább a Tower felé vettem az irányt. Útba ejtettem a Monument-et, ami egy 202 láb magas kőoszlop, de a belsejében lépcső van, amin fel lehet menni a tetején lévő kilátóba. Persze már zárva volt, el is határoztam, hogy a következő nap legalább ide felmegyek, ha már a London Eye-t kihagytam. Persze elfelejtettem, úgyhogy erről is lemaradtam. Ebben a hónapban fogják lezárni és 18 hónapig úgy is marad felújítás miatt.

Teljesen kihalt volt a városnak ez a része, az jutott eszembe, amikor 3 évvel ezelőtt A kihalt város...Brüsszel iroda-negyedében sétáltunk a Petivel és az Árpival, szintén vasárnap. Sehol egy lélek (illetve két magyar csaj itt is jött velem szembe egyszer), autók is csak néha-néha, szakaszosan (gondolom ahogy a lámpa vált). Minden üzlet zárva volt, én pedig már épp megéheztem. A The Tower of London-nál már nagyobb volt a nyüzsgés, de korántsem akkora, mint mikor először jártam arra, érkezésem másnapján. Itt még találtam egy éppen nyitva lévő Subway-t, vettem egy láb-hosszú Sub of the Day-t, ráadásul menüben, üdítővel és sütivel. Szerencsére nem volt ülőhely, mert így ki kellett menjek és letelepedhettem egy asztalhoz a Tower mellett, kilátással a Tower Bridge-re. Igazán kellemes volt. Nyugodt és békés minden, turisták sem voltak túl sokan (azért magyar hangokat persze lehetett hallani). Egy indiaiKilátás az asztalomtól párocska megkért, hogy készítsek róluk meg a hídról képet, hogy mindhárman rajta legyenek. Nem ők voltak az elsők, és az utolsók sem. Gondolom azért szoktak engem megkérni, mert látják, hogy egy komolyabb fényképezőgép van nálam, és akkor biztos tudok fotózni. De még valószínűbb, hogy azért, mert ha már van egy ekkora gépem, akkor nem fogok elfutni az övékével. Áh, ez elég magyar hozzáállás…

A Tower Bridge

A Tower Bridge

Miután megettem a szendvicset elücsörögtem kicsit és átsétáltam a Tower Bridge-en, a túloldalon pedig végig egy egész új sétányon, ami elég modern és nekem nem annyira tetsző épületek és a Temze között vezet, egészen a London Bridge-ig. A két híd között le van horgonyozva egy hadihajó, a HMS Belfast, ami múzeumként üzemel. Persze már zárva volt, de annyira nem, hogy a hajóhídra ne mentünk volna fel fényképezni egy lánnyal. Mire a London Bridge-hez értem (ami amúgy egy teljesen jellegtelen, amolyan Petőfi híd kategóriás építmény) eléggé elfáradtam, vissza is mentem a szállóba aludni.

Kilátás a hídról

A sétány

A Tower

A Tower Bridge

A Queen's Walk-on, háttérben a HMS Belfast

A HMS Belfast

A London Bridge

Reggel korán keltem, de mire lezuhanyoztam és megreggelizem már 9 óra volt (ez nem csak rajtam múlt, a fürdőszobára várnom kellett, mert két brazil lányka megelőzött). Elég tanácstalan voltam, mert előző nap úgy határoztam, hogy ha rossz idő, akkor Akvárium, ha jó, akkor állatkert. Reggel esett még az eső, ekkorra viszont már időnként kisütött a nap, úgyhogy az állatkert felé indultam.Házikó Notting Hill-ben és a bejárati ajtó
A metró azonban valami miatt elakadt a Notting Hill Gate állomásnál és pár perc vesztegelés után hirtelen ötlettől vezérelve leszálltam, hogy megkeressem azt a hangulatos piacot, ami a Notting Hill című filmben is volt. Elég sokat sétálgattam, mire megtaláltam, és bár tényleg hangulatos volt, korán sem annyira, mint tegnap vagy tegnap előtt lett volna. A hétfő délelőtt úgy tűnik itt nem a legfőbb időpont a piacozásra, mert száznál is több stand-hely állt üresen.Notting Hill

Notting Hill

Notting Hill

Még egy film-forgatásba is belebotlottam.A forgatás

A forgatás

Az állatkerthez a Victoria állomáson kellett átszállni, és ha már ott voltam benéztem törzshelyemre, a Caffé Nero-ba is. Lehet jobb lett volna kihagyni, mert így egy kis bolyongás után csak negyed 4-re értem a főbejárathoz. A jegy ára 16 Font, illetve ha nem akarod támogatni a gorillák megmentését a lelked rajta, fizethetsz 14 és fél Fontot is. Mindez úgy megfogalmazva, hogy ha ez utóbbi variáció mellett döntesz, érezd magad egy utolsó, aljas gonosztevőnek, aki még egy kis áldozatra sem hajlandó azért, hogy a gorillák fennmaradhassanak. Hát engem nem érintett ez az egész, mert 2 és egynegyed óráért se 16, se 14 és fél Fontot nem fogok fizetni, bármennyire is szeretném látni a gorillákat, és azt is ahogy fennmaradnak. Maradt a Regents park, aminek az állatkert tulajdonképpen része. Ez is hatalmas, mint a többi nagy park, a Városliget vagy akár a Margit-sziget is elférne benne párszor. Ami viszont nem tetszik benne (és ez a többi parkra is igaz), hogy túl ligetes (legalábbis az én ízlésemnek) és a fák sem elég öregek. A Baker Street-en találtam magam, ahogy kiértem a parkból, be is mentem a Sherlock Holmes múzeumba, illetve annak a bolt részébe. Ha nagy rajongó lennék, biztos találtam volna valami relikviát.

Így kimaradt az állatkert és az Akvárium is, és olyan késő volt, hogy már nem mehettem se a Science Museum-ba, se pedig az Imperial War Museum-ba, amik még hirtelen eszembe jutottak. Maradt a London Eye. Ott megettem a maradék fánkot, amit még Sainsbury’s-ben vettem, kicsit ejtőztem a fűben és visszaindultam a szállóba készülődni. Ott találkoztam két dán kölyökkel, akik nagyon lelkesek voltak – lehettek is, egy hónapos InterRail-es utazásuknak harmadik napjánál tartanak. Kicsit irigyeltem őket, de most nem cserélnék velük – szeretnék már otthon lenni. A vonatozás a reptérre meglehetősen lehangoló volt, de a terminál új, sokkal jobb, mint amire számítottam, a Heathrow 1-essel pedig ne is említsük egy lapon. Lassan hajnali 5, fél óra múlva kezdődik az utasfelvétel.

Hagyj üzenetet