2008. január 15, kedd, 10:48

Anglia

Ugrás a kommentekhez

Angol táj

elég szépen fogadott, a lehetőségeihez mérten. Már landolás közben, amikor lassan beleereszkedtünk a puha vattacukornak látszó felhőpamacsokba és alájuk kerültünk, szürke massza helyett színes és vidám táj fogadott – a nap néhol áttört a felhők között és foltokban megvilágította a kis majorságokat a kanyargós utacskáikkal és gazdasági épületeikkel.

A buszsofőr

Úgy döntöttem, hogy ezúttal nem a lehangoló vonatutat választom, ahogy a múltkor kijöttem ide a lutoni reptérre, hanem inkább busszal bemegyek a Victoria pályaudvarra, ami amúgy is csak 4 metró-megállónyira van a szállásomtól. Ez a csóka volt a sofőrünk. Út közben bambultam kifelé az ablakon és néha fotóztam a tájat, az embereket.

Emberek, házak

Londoni utcarészlet

Úgy fél 3-ra érhettem a hostelhez, ahol közölték, hogy egyágyas szobájuk (amit foglaltam) sajnos nincs, de korrektek voltak, mert beraktak egy kétágyasba és az ár persze maradt. Nem tudom mekkora lehet az egyágyas szoba, de ez nagyon apró. A fekvőhelyeken kívül van még benne egy TV, ami nem működik és egy szekrénynek aligha nevezhető valami. IKEÁ-snak nézem amúgy, de ott a legalja, ami kapható, szerintem nálunk max. 5000 Ft-ot ha elkérnek egy ilyenért. De persze ez is esik szét. Van még egy mosdókagyló is, különleges szagú vízzel és alatta egy kis dobozka, ami a rajta lévő felirat szerint a pestis megelőzését hívatott szolgálni. Bíztató… Ha valakit jobban érdekel, itt van a szobámról egy videó. Amúgy tisztaság van nagyjából, és ami a lényeg: ingyen wifi! Ki is próbáltam rögtön, beszéltem Skype-on az otthoniakkal és feltöltöttem ide gyorsan amit a gépen írtam. Ezután kimentem sétálni és egy kis ennivaló után nézni. A hostel egy igencsak forgalmas úton, az Earl’s Court Road-on van, egymást érik az éttermek és az üzletek. A másfél saroknyira lévő Subway-ben felhasználtam egy kupont, amit úgy 10 méterre onnan a kezembe nyomtak és azért annyira nem jártam jól. Éhes mindenesetre már nem voltam. Visszamentem a szobámba egy újabb Skype-os beszélgetés erejéig, utána pedig indultam a Victoria pályaudvarra, ahol kedvenc bátyámmal találkoztunk. Beültünk egy kávéra és beszélgettünk egy jót, örültem neki nagyon.

Hajnalban a szobám ablakábólReggel megnéztem pár infót a neten és utána nekiindultam. A tegnapi remek idő tényleg csak a köszöntésemre lehetett, ma teljesen olyan volt, mint amilyet Londontól elvár az ember: szitáló eső, szürke és nyálkás. A Convent Garden-nél szálltam le a metróról, mivel ott a Caffé Nero Recruitment Centre, ahol munkára lehet jelentkezni hozzájuk, de erre ma nem került sor, mivel egyrészt sehol nem tudtam kinyomtatni az önéletrajzomat, másrészt elég sokáig tartott, mire HSBC Banknál megnyitottam a számlámat. Egy nagyon kedves indiai nő volt az ügyintéző, de már kezdett idegesíteni a végén, amikor mindenáron rám akart tukmálni még egy otthonbiztosítást is.

Ha lassan is, azért haladnak a dolgaim…

2 hozzászólás

  • Szia!Már elolvastam az eddigi élménybeszámolódat,nagyon tetszik mint a múltkori is.A szállásodtól persze nem vagyok elájulva de átmeneti állapotnak gondolom megteszi!Miért nem vittél magaddal kinyomtatott önéletrajzot?Na jó persze utólag könnyű okoskodni!
    Hát mit mondjak “nagy”élmény újra dolgozni!
    Akárhogy is van vagy lesz örülj neki,hogy megszabadultál ettől a helytől!A lehető legjobb döntés volt!Biztos megtalálod kinn a helyed!Majd megyek max.utánad én is.Na jó csak látogatni:)
    Írjál még sok érdekességet,majd figyelem!
    Jó legyél,vigyázz magadra!

  • Szia Dávid!
    Nem látom az e-mail címed, vagy lehet, hogy béna vagyok és még nem akadtam rá. Szóval itt az enyém, ha van időd írj.
    Szia
    Vigyázz magadra
    Üdvözöl mindenki!
    Mindenki

Hagyj üzenetet