2008. január 22, kedd, 1:34

“Welcome to England!”

Ugrás a kommentekhez

A dolgok persze nem úgy alakultak, ahogy terveztem. Megérkeztem a Russel Square állomásra 5 előtt 10 percel és gondoltam megcsörgetem a srácot ahogy megbeszéltük. Na igen, ha lett volna elég pénz a kártyámon… Felhívtam az Orange-ot, hogy szeretnék egy bankkártyát regisztrálni, amivel aztán feltölthetem az egyenlegem. A metró kijáratánál akkora zaj volt, hogy egy szavát sem értettem az ügyintézőnek a telefon túloldalán, illetve annyit mégis, hogy olyan adatokat kérdez, amikről fogalmam sincs. Letettem és előszedtem mindent, amim volt a telefonról, azután visszahívtam az ügyfélszolgálatot megint. Röpke 11 és fél perc alatt sikerült feltölteni 10 Fonttal az egyenlegem. Ekkor felhívtam a srácot, aki 10 percen belül ott is volt.

Tom 19 éves és a University of London-on angolt tanul. Esett az eső, meg fújt a szél, de elég hamar beértünk a szállására, ami tulajdonképpen egy kollégium. Szabadkoztam az angoltudásom miatt, mire ő: “Sokkal jobb, mint az én magyarom!” Elég igényes a hely, tiszta és jó állapotban van. Dumálgattunk kicsit arról, hogy mikor jöttem, meg hogy munkát és végleges ideiglenes szállást keresek, aztán meg arról, hogy 3 hónap alatt körbestoppolta az Államokat, de átruccant Kanadába és Mexikóba is. Ezután ő elment valami beszélgetésre a Hamaszról és Palesztínáról, én meg feltöltöttem ide amit a Nero-ban írtam, jelentkeztem egy újabb állásra, beszéltem Skype-on az otthoniakkal és próbáltam megtalálni a mosoda részt a kollégiumban (amit megmutatott, mielőtt elment, de ez a hely kész labirintus volt nekem elsőre).

Tom úgy fél 10 előtt valamivel ért vissza, olvasta a könyvét, amit holnapra be kell fejeznie, én meg próbáltam szobát találni a neten. 10 körül találkoztunk a haverjaival és belepillanthattam, hogy a brit egyetemisták hogy ütik el a szabad estéiket. A három lánnyal és egy sráccal, összesen hatan elmentünk egy közeli biliárd- és bowling-klubba, ahol valami banda játszott hangosan és elég jól indie-rock-ot vagy valami hasonlót. Persze nem engedték, hogy kifizessem a cipőbérlést, ami kötelező volt, és hát egész este összesen 1 sört tudtam fizetni Tomnak… “Welcome to England!”, mondták. Nagyon jófejek és kedvesek voltak, én persze bénáztam, illetve nagy ritkán megcsillogtattam nemlétező bowlingtudásomat és véletlenül gurítottam egy 9-est. Jól éreztem magam.

Éjfél után értünk vissza a szállásra, én kaptam egy matracot és egy hálózsákot, Tom meg elhúzott a könyvtárba befejezni a könyvet. Azt hiszem amennyire ez egyáltalán lehetséges én kényelembe helyezem magam és nyugovóra térek. Jó éjszakát, gyerekek!

Hagyj üzenetet