2008. január 23, szerda, 23:48

Mozgalmas napok, gyötrelmes éjszakák

Ugrás a kommentekhez

Londoni háztető

Mi tagadás, borzalmas éjszaka volt. Nem az, hogy egy másfélcentis önfelfújódó matracon aludtam – ez talán még jobb is volt, mint a hostelben levő ágy, aminek besüppedt a közepe és minden egyes rugóját személyesen ismertem. Nem, az tényleg rendben volt. Viszont a hálózsák! Akár újságpapírral is takarózhattam volna. Leginkább majd’ meg fagytam egész éjszaka, szerintem talán 4 órát ha alhattam részletekben. Reggel első utam a “régi” hostelembe vezetett az Earl’s Court Road-ra. Legnagyobb meglepetésemre a recepción egy hamisítatlan brit fogadott. Mondtam, hogy egyágyas szobát szeretnék holnapra és holnap utánra. Sajnos nincs, de nem gond, kétágyas az van, és megszámítja egyágyas-áraban, 35 Fontért éjszakánként. A lehető meglepettebb arcot vágtam, amit tudtam, és mondtam, hogy azt hittem az egyágyas szoba 30 Font. Hát jó, akkor annyi. Ezzel el is lett rendezve.

Nagyon szomjas voltam, úgyhogy bementem a hostel mellett lévő Somerfield-be. A narancsos Robinsons High Juice akciós volt, úgyhogy kivételesen ásványvíz helyett azt vettem. Jó nagyot belehúztam és… Leírhatatlan! Ti tudtátok, hogy a “High Juice” szörpöt jelent? Mert én nem… Nem is sűrűbb, mint a rendes narancslé, vagy ilyesmi, ami legalább figyelmeztethetne. Az emberek meg gondolom néztek az utcán, hogy ki az a hibbant, aki higítás nélkül issza a szörpöt… Szóval igen, mindig el kell olvasni az apróbetűs részt is!

Innentől koncentrálhattam a munkakeresésre. A metrókijárattal szemben van egy Bakers Oven nevű hely, ahol mindenféle péksütiket, szendvicseket árulnak, meg persze kávét, teát, ilyesmit. Már a múlt héten kiszúrtam a hirdetést a bejárata mellett, hogy január 24-én nyílt napot tartanak, várják a jelentkezőket, akik dolgozni szeretnének náluk. Úgy már csak nem mehetek oda, hogy soha nem jártam egyetlen üzletükben sem! Betértem hát és vettem egy sonkás-tojásos szendvicset, amit megspékeltem egy kis Heinz féle barna-mártással, valamint egy cappuccinót, ami kitűnő tejeskávé volt. Mindezt majdnem 5 Fontért. Lehet jobban megéri néha tudatlannak maradni.

Pár méterre onnan van egy hirdetéskitevős hely, megnéztem már azt is. Single Room, egy metrómegállónyira innen, elérhető áron. A telefonban egy fickó válaszolt erős indiai akcentussal. Hát ő egy ügynök és tulajdonképpen diáknak akarják kiadni, de akkor már ki vagyok és honnan jöttem. Magyar?! Ma már volt bajuk egy magyarral! Bocs, nem vagyunk egyformák… Meg lehet, hogy neki volt baja veletek, ki tudja? Amúgy ez ahhoz hasonlít, amiről talán Pratkanis és Aronson ír A rábeszélőgép című könyvükben. Venni akarsz egy autót, fő szempont a megbízhatóság. Elolvasol ezer tesztet, statisztikákat böngészel, mindenhol utánanézel, ahol csak tudsz és a végén kiderül, hogy mindenki szerint a Toyota a legmegbízhatóbb autó a világon. Találkozol egy haveroddal, mondod neki, hogy venni fogsz egy Toyotát. “Megőrültél?! Egy olyan szart?! Nekem is volt és állandóan lerobbant, egyfolytában volt vele valami baj, örültem, hogy sikerült túladnom rajta!” Mit fogsz csinálni??? Végülis csak egy állítás áll szemben ezer másikkal! Ha személyesen találkozol egy bunkó magyarral, például, utána olvashatod akárhol, mondhatják neked akárhányan, hogy a magyarok pedig milyen jófejek. Persze csak ha elég korlátolt vagy, és azonnal általánosítasz! 🙂

Bementem az Oxford Street-re keresni egy Starbucks-ot, pl., ahova jelentkezhetek. Találtam is, leadtam egy jelentkezési lapot, és mivel mondták, hogy náluk minden boltban szuverén ügyként kezelik a foglalkoztatást, menjek el nyugodtan más üzleteikbe is. Mászkáltam még munka után nézelődve, majd kitöltöttem még egy Starbucks-os jelentkezési lapot és visszamentem az Earl’s Court Road-ra, mert ott tudtam egy helyet, ahol viszonylag emberi áron fénymásolnak. 3 Fontért kaptam is 15 kétoldalas példányt, és mivel a közelben is van 2 Starbucks, gondoltam megpróbálom ezeket is. Az elsőben kedvesek voltak, de el sem vették a jelentkezési lapot, hanem átirányítottak a másikba, hátha ott van szükség emberre. Át is mentem, és tényleg, ott sokkal nagyobb érdeklődéssel fogadtak. Az üzletvezető (egy 30-as évei közepe felé járó nő) elvette a jelentkezési lapom, átfutotta és mondta, hogy gyorsan akkor ő most ír egy e-mailt, addig meg igyak egy kávét, amit szeretnék, a vendégük vagyok rá. Oké!

Úgy 10 perc múlva visszajött és mondta, hogy tulajdonképpen neki épp szüksége van valakire. Milyen posztra jelentkeznék? “Baristanak.” “Mért nem Supervisor-nak?” És vigyorgott. Na ja. Sajnos a fősuli nulla gyakorlatot adott, azért. Meg mert csak éppen elpötyögök angolul, azért. Aztán jött azzal, hogy milyen jó állásom volt otthon, miért adtam fel? Nem tudta, hogy jóból is megárt a sok? Pár percig még beszélgettünk, aztán mondta, hogy mi lenne, ha holnap reggel bemennék dolgozni hozzájuk, én is meglátnám milyen, ők is meglátnák én milyen vagyok, és utána mindannyian meglátjuk mit szeretnénk (mintha nekem olyan sok választásom lenne). Ha kölcsönösen tetszünk egymásnak, akkor folytatjuk az interjút és a végén kiderül mi lesz. Akarom-e? Persze! Akárhogy is, jó tapasztalatszerzés lesz ez nekem. (Mint amikor Henry egyszer ajtót nyithatott a Csengetett, Mylord?-ban.) Rizikója azért van a dolognak, mert egy olyan interjút mondtam le miatta (ami pont a próbanapom időpontjában lett volna), amit vagy hat e-mail váltással egyeztettem le. Reméljük megérte!

Mivel másnap galléros fekete pólóban kellett megjelennem, így bementem az Oxford Circus-hoz és vettem egyet a H&M-ban 5.99 Fontért. Hálózsákot is kerestem, de a környéken nem találtam túraboltot. A Convent Garden-nél tudtam egyről, így elmentem oda és megvettem a hálózsákot is. 30-ról 20 Fontra volt leakciózva – sajnos ennyiért csak olyat kaptam, ami összecsomagolva elég gigászi. Az egészben csak az az idegesítő, hogy otthon sokkal jobb van…

Brit kollégiumi mosdóVisszaérve a kollégiumba dumálgattam a sráccal, meg próbáltam szállást keresni, de nem sok sikerrel. Ő megint elment valahova a többiekkel, én a másnapra való tekintettel ezúttal kihagytam (azt hittem valamikor nagyon későn érnénk vissza, de nem így lett, szerintem fél 12-kor már megjött Tom). Az új hálózsáknak hála ezúttal már aludni is tudtam. Reggel 6-kor keltem, készülődés, miegymás. Hihetetlenek amúgy a brit mosdók – nem mind, de például amilyenek itt is voltak.

Amit észre kell venni: a csapok!

Két csap!

Elég nekik egy? Neeem! Kettő kell belőle! Minél több, annál jobb! Mondjuk ez felvet néhány problémát. Kísérleteim szerint háromféle képpen lehet használni:

  1. A hideg csapot használod és szétfagysz
  2. A meleg csapot használod és leforrázod magad
  3. Illetve váltogatod őket, ami biztos nagyon jót tesz a pórusaidnak, de annyira nem kényelmes

Amit még meg lehet próbálni, az az, hogy összelötykölni a kettőt, így elérni a kívánt hőmérsékletet. Nem fog sikerülni, tapasztalatból beszélek. Direkt úgy van tervezve, hogy ne sikerülhessen, úgyhogy felejtsd el nyugodatan.

Ezúttal minden a terveim szerint alakult, leraktam a cuccaimat a hostel-ben és jó időben odaértem. Ketten voltak az üzletben, egy srác és egy velem egyidős lány – ő volt a rangidős, őt kellett keressem. A “próbanap” 8-tól 11-ig tartott, ez alatt persze semmi felelősségteljeset nem csinálhattam (mint például kávé), mivel nem kaptam meg a megfelelő képzést. Szóval csak segítettem, amiben éppen tudtam. Nekem elég szimpatikusak voltak, szerintem én is nekik, úgyhogy talán csak az angoltudásomon áll vagy bukik a dolog. Holnap fognak visszahívni a végső interjúra. Remélem!

A hostel felé betértem egy Burger King-be, ahol errefelé a három borsos Angus bélszínes Whopper a menő, úgyhogy azt ettem én is. Nem volt rossz és ettől legalább jóllaktam.

Mivel eléggé megviselt az elmúlt két éjszaka, a nap további részét többnyire pihenéssel töltöttem. Asszem éjszaka is folytatom azzal!

Holnap délelőtt azért benézek a Bakers Oven nyílt napjára, azt hiszem. Aztán majd válogathatok a sok jobbnál jobb ajánlat között!

3 hozzászólás

  • Szia!
    Remélem visszahívtak az első napod után!Megint el tudtam volna még olvasgatni órákig amit irsz!Csak hiányolom a képeket,ez a két mosdós fotó igen kevés bár annál inkább érdekes!
    Sikerült a német nyelvvizsgám,már csak a bizonyítványt várom és a velejáró hatalmas pótlékot!
    Vigyázz magadra!puszi

  • Bencsné Marika
    január 25th, 2008 at 8:58

    Ma reggel akadt egy kis időm és azzal szórakoztam, hogy elolvastam a legfrisebb híreidet.
    Petike itt reklamál, azért próbálom ezentúl figyelemmel kísérni az eseményeket.
    Mostmár értem, hogy miért ül apukád szabadidejében a gép előtt.
    Helyesírási hibáimra ne figyelj, egyik kezemben Peti, másikkal próbálkozom.
    Szép napot!

  • Szia!
    Mi történt?Csak nem dolgozol,hogy már 3 napja nem írtál semmit?Én dolgozom de most mivel üssem el az időt ha nincs mit olvasnom?
    Persze igazából elsősorban annak örülnék ha találnál végre munkat!
    Vigyázz magadra!
    Puszi

Hagyj üzenetet